Rekviem egy álomért...

'Helo, az almaimnak elek, mikor majd hozzad beterek halkan magamban beszelek'♥

Hát újra itt... Újabb üresnek mondható bejegyzés.. De véleményem szerint ez nem lesz olyan üres és semmitmondó, mint az eddigi kis röidke posztok, bejegyzések.

A legutóbbi pár soromat ki kellett töröljem sajnos (vagy szerencsére?!). Nagyon sok minden történt velem az elmúlt hetekben. Beköszöntött a nyár és jöttek a nem várt problémák is vele együtt. Kezdtem a szokásos érzelmi labilitásomat, és elkezdtem kételkedni egy olyan érzésben amelyben sohasem lett volna szabad. Mert ez az érzés igaz, és erre nekem is - bár sok szenvedés árán- de rá kellett jönnöm. Csak azt az egyet sajnálom, hogy ezzel a kis malőrrel nem egy embernek okoztam fájdalmat, olyannak is akinek nem kellett volna. Tudatában voltam, hogy nem lesz neki jó, dehogy ennyire megviseli ez az egész sohasem gondoltam volna. Mindenesetre próbálom jóvátenné a hibámat, és a percek alatt saját kezüleg lerombolt bizalom várát újraépíteni.. tudom nem fog menni egyik napról a másikra, de igyekezni fogok, és midnent megteszek, hogy ilyen soha többet ne fordulhasson elő.

A hatalmas hibám után elkövettem egy másik hibát, egy másik ember ellen. Tudom, ő nem vallja be ezt az egészet, és valószínűleg egész életében tagadni fogja, mert a büszkeség benne van.. de én tudom. Tudom, hogy mennyire rosszul esett neki belémesni aztán meg pofára.. De végülis te magad fogalmaztad meg a legjobban anno egy pénteki napon.. " nagyon fellángoltam iránta" .. Igen.. én is, de valószínűleg ennyi volt az egész. Nem más csak hirtelen heves érzelmek, amiket valamiért nem tudtam elfolytani. {És sajnálom, hogy ezzel a labilitással téged is megbántottalak, annak ellenére ,hogy utálsz,és rengeteget hazudtál..:) }És amikor ezek az érzelmek, ez a fellángolás elmúlt, újra éreztem azt, hogy nekem az az ember kell, akivel eddig voltam, akit tényleg, őszintén és igazán szeretek. Akiért bármit, még az életemet is odaadnám. Nagyon bántam ezt az egészet.. és gyötört a bűntudat. És ezen a helyzeten a szüleim hirtelen haragja és 'sehova nem engedése' sem segitett sokat... Sőt.. hát hogy is segithetett volna?!
Kénytelen voltam megtenni azt, amiröl talán mindketten tudtuk, hogy sor kerül. Már csak azért is, mert te sem voltál nyugodt mostanában, példának okáért eléggé ingerült voltál a telefonba, már szinte orditottál velem a semmiért, ami szintén nem esett jól.. 
Megtettem azt amire szükség volt, és te sem ellenkeztél..sőt te is mondtad, hogy jobb lesz ez így nekem. Szóval mondhatjuk, hogy közös megegyezés alapján történt minden.
Ezekután te le 'szánalmasribancoztál'.. én tűrtem. Köszönöm a vélemény nyílvánítást, de szerintem intelligensebb lett volna magadban tartanod ezt a dolgot.


Hát a történések után elég sok kérdéssel a fejemben újra találkoztam azzal akit annyira megbántottam, és aki még ennek ellenére is képes volt velem találkozni, a szemembe nézni és mosolyogni. És ezért mindig, egész életemben csodálni fogom, és minden tiszteletem az övé. Végül úgy döntöttünk, hogy nem bírjuk egymás nélkül, és próbáljuk meg újra. Nagyon köszönöm neki a második esélyt, amit adott, és ezt már nem fogom eljátszani, mert rájöttem, hogy mindennél többet ér nekem, mindennél fontosabb, és mindenkinél jobban szeretem. Amióta újra együtt vagyunk szerintem minden sokkal jobb, és remélem ez így is marad. Én mindent meg fogok tenni érte.

Végül szeretnék bocsánatot kérni egy barátnőmtől akivel nagyon lekezelően beszéltem a problémáim közepedte, nem direkt volt, ingerült voltam.. Nagyon sajnálom és remélem nem haragszol rám: )

Annak ellenére, hogy mostanában sokszor éreztem magam jelentéktennem, és megsemmisültnek..most jól érzem magam.. és remélem ez így is marad:)

Köszi ha elolvastad ezt a kis regényt:D

Próbáltam ezeket a dolgokat magamban tartani, nehogy megbántsak valakit, sőt .. pont téged nem akartalak ezzel megbántani, mert az egyik legjobb barátomnak gondoltalak,főleg az utóbbi időben.. De az ember mindig tanul, van amikor a saját hibáiból. Én is ezt teszem. Előjönnek ezek a dolgok amikor van időm gondolkodni, ezek az érzelmek felszínre törnek.. De mielőtt reménykedni kezdenél ezek nem pozitív érzelmek.. sőt, elég negatívak, köszönhetően a mostanában mutatott viselkedésednek, szavaidnak, fájó mondataidnak.

Sajnálom,hogy azok után, hogy ennyire jó barátok lettünk így kell ennek végeszakadnia, de ezt nem én akarom így, tekényszerítesz erre.Az egyik legfájóbb dolog nekem ebben a történetben, hogy még csak a szemembe se mondod,mit akarsz, mit gondolsz, mit fogsz tenni, vagy hogy látni sem akarsz. Megérteném ha ezt megmondanád nekem. De nem teszed. A hátam mögött okoskodsz.

Ha te így, én is így fogok tenni. Mosolygok a szemedbe, de hidd el nekem, ez itt nem fog megállni. Valahogyan elérem, hogy ez ne csak nekem legyen rossz.. te is pont ezt érezd, amit én most..

Eléggé régen írtam, valahogy nem volt meg az az ihletnek nevezett akármi ami ehhez az egész dologhoz kell, bár sokszor fontolgattam az írást, valahogy mindig megakadtam az első két mondatnál.. De itt a tavasz és igaz,hogy rövid hétévégénk van, de gondoltam csak összehozok már egy kisebb bejegyzést sokak bánatára.
Az utóbbi időben elég melankólikus és letargikus bejegyzések születtek, néhány videó és zene is helyet kapott de azok sem voltak túl vidámak, ennek oka igen egyszerű.. Rossz volt a hangulatom, általában olyankor van szükségem a blogra, máskor megfeledkezem róla, de most ha lehet mindent bepótolok és adok egy kis infot az elmúlt (hó)napok történéseiről.

Az közelmúltban, pontosabban január végén valami úton-módon Szancsival ismét nagyon jóban lettünk, ez részben köszönhető az öcsikéink jó viszonyának. Szancsi épp nálunk töltötte a délutánt, amikor feljött a téma, hogy szeretnénk eljárni táncolni, ráadásul mint kiderült mindketten ugyanaz irán a stílus iránt érdeklődünk, így történt az is, hogy február 2-án már az első hiphop próbán találtuk magunkat, amit nagyon nagyon nagyon élveztünk.. Olyan energia áradt belőlünk az épületből kilépve,hogy mindenki megirigyelhette volna, még itthon sem tudtam lenyugodni. Másnap rettenetes izomlázzal keltem, mozdulni alig bírtam, köszönhető a drága jó edzésnek ( zumba,has-,comb-,fenék- ,hátizom).Még szerencse,hogy nem kellett suliba mennem. De üröm az örömben hogy bár suliba nem, orvoshoz kellett mennem.

És itt jegeyzném meg, hogy 2 hónapig dög beteg voltam, egyik orvos sem tudta mi a bajom, mostmár valószínűleg rendben vagyok és már nem is vagyok beteg. A megoldást az allergológia adta, ami szerint asztmás vagyok.Kaptam gyógyszert de ebbe most nem akarok belemenni..

A február hamar eltelt, sok midnen történt, a tánc elkezdése, a szülinapom, a Robival töltött idő, és az ő táncversenyeire való járás mind segítettek, hogy az idő hamar teljen.

Eljött a március. Anya és Apa születésnapja is, meg is volt tartva.Március 5-én Robi szalagszerzőjére mentem, ügyesek volt Ő is, és Norbi is. Cica 7 szalagot szerzett, itt is gratulálok, büszke voltam rá.

Az iskola egyre jobb, és ez már nem irónia, sokat javítottam is, bár lehetne jobb is..sokkal jobb is, de majd igyekszem.

Tegnap ismét tánc volt. 18 órási busszal kell mennem,hogy odaérjek rendesen, és Szancsival is azon a buszon találkozunk. Én viszont mág 5kor nem voltam itthon,inkább csavarogtam kicsit Ádámszkival, Dominikával, meg Dominikkal. Bár Domcsy bevágta a durcit, és hazament, mert unatkozott... Mi viszont Gergővel meg Dominikkal jól elvoltunk, a buszmegállóban csövelés jó dolog!:D Rappeltünk Gergővel, fura volt, de jó..:D A tánc mint mindig nagyon jó volt, vettónk új lépést, valami cigiset.. :D van azon a táncon már minden.. ugye Szancsi?;) 

Szerintem ennyi lettem volna.. telnek a napok elég rendesen.. na majd még jelentkezem; )

mellesleg.. 100. bejegyzés*

Mostanában mozgalmas az érzelmi életem minden szempontból. Hullámzik a hangulatom , de olyan szinten, hogy egyszer mintha madár lennék repülök a végtelenbe, mert olyan jól érzem magam, majd a madárnak meglövik a szárnyát és csak zuhan.

Hogy miért? Mindennek oka van.. Függ attól kikkel vagyok, mit csinálok, milyen hangulatú emberek vesznek körül, és hogy ezen emberek fejében mi jár. A hangulatom többnyire nagyon rossz, mint például most.

Úgy érzem sok ember segget csinál a szájából, mert nekem mondja, hogy 'jajj nem dehogy is' , közben tudom , hogy amire gondol az : 'hát persze, hogy igen..' Csak nem értem miért nem lehet ezt nekem nyíltan megmondani bármiről legyen is szó. Csalódnom kell bennetek emberek.. De nem fogok szomorkodni miattatok, senki miatt.:) többet nem.

keresztbe teszel nekem? jó, majd helyre hozom...

megbántasz? oké, meg se hallom...

hazudsz nekem? rendben, megtanulom, hogy nem bízhatok benned...

de ne lepődj meg ..:

ha magamra hagysz, nem várok rád..

ha goromba vagy velem, majd keresem a kedvességet..

Én próbáltam kedvességgel, mosolygásokkal, szép szavakkal és tettekkel rendbe hozni dolgokat amiket nyilvánvalóan nem lehet. Emberek vagyunk és hibázunk.Ezeket meg lehet bocsátani.
A dolgok elromlanak, mert ami elromolhat, az egyszer el is romlik. Ezeket remélhetőleg meg lehet javítani.. csak akarni kell...

én akartam de ti nem hagytátok.. hát oks:D ennyi:) boldog leszek, akkor is ha ti nem akarjátok:D

'Csak mi ketten, és semmi más..
Én és az örökkévalóság.'♥

Írtam már egy hatalmas nem tudom milyen hosszú bejegyzést a 2010-es évről.. de rájöttem, hogy felesleges.. inkább beszéljenek a képek..:)

2010 legjobb pillanatai:

joszarul szkenneltebe.... -.-

a képek nem sorrendben vannak, és nem találtam meg az összes képet amit akartam...:( de legyen ennyi elég ;) mozgalmas, jó.. és felejthetetlen év volt.. köszi :)

A dolgok, amelyeket megtanultam az élettől:

-Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. 

- Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához. 

- Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak. 

- Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelõsek. 

- Hogy vagy Te tartod ellenõrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged. 

- Megtanultam, hogy a hõsök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. 

- Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. 

- Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerûen nem tudják, hogyan mutassák ki. 

- Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. 

- Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. 

- Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. 

- Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. 

- Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. 

- Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput. 

- A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése. 

- Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk. 

- Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél,... 

- Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erõssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess. 

- A szerelem egy mosollyal kezdõdik, egy csókkal nõ, és egy teával végzõdik. 

- A legjobb jövõ az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha elõbb nem felejted el a múlt csõdjeit és fájdalmait.

‎'Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!'

Jeee. Itt van a december. December első napján úgy ébredtem, hogy sms-t kaptam.. Na vajon kitől?:) Persze ,hogy az én egyetlenemtől :$ Csak az volt a baj, hogy felébresztett .. De nem haragudtam, hogy tudnék rá haragudni?:P:$ Írta, hogy Derecskén esik a hó, és szombaton ha jobban leszek elmegyünk sétálni a kivilágított főtérre.. És ez.. ez fog motiválni, ezért érdemes lesz meggyógyulni!:P Bár ott tartanánk már :$

Egyébként.. féltem tegnap, hogy ma mi lesz velem, és hogy leszek.. De.. Félelmeim ellenére nem érzem magam olyan rosszul, sőt! Tegnap rettenetesen fájt a torkom, nyelni alig bírtam. Mintha egy hatalmas gombóc állta volna el az utat.. mára ez is megszűnt. Hál' Istennek. Kicsit még fáj a fejem, és álmos vagyok. Lázat még nem mértem. Mindenesetre, a 9/a-tól nagyon szívesen fogadnám a házikat, pótolni valókat...stb. :)

A szám még mindig rettenetesen száraz. Akármennyit iszok, az ajkaim mintha porladoznának.

Aztán.. Ahogy kinéztem az ablakon, hóesést láttam, és annyira jó volt..De mintha most már az eső esne inkább. :( Olyan rossz.. Inkább a hó esne.. Tudom rossz az mikor olvad, de olyan szép. És nem mellesleg: olyan romantikus hóesésben sétálni. :$

Hát egyelőre ennyit tudok mondani.. :)

Kár volt megkérdezni, hogy mi lesz még.. tegnap elmentem a háziorvoshoz, annak ellenére, hogy semmi kedvem nem volt hozzá... -.-
Elmondtam mi, merre, hányméter stb.. szóval felvázoltam neki h mi történt..

Hát egy pár laza beutalót kaptam: 
(alap volt ugye a..) ...kardiológia, azán: EKG, EEG, uh, vesevizsgálat, vérvétel, vizelet.. és had ne soroljam...

DE .. Legalább antibiotikumot nem kaptam..

Ma kezdtem 8:15kor a kardiológián.. jöttek a hideg tappancsok a mellkasomra..brááw.. a hideg is kiráz ha rá gondolok.. Na meg arra a hideg zselés akármire... :S
Mindegy.. Megvannak ugye az eredmények erről is. Ahhoz képest , hogy annak idején 9mm-el indultunk, fél éve eljutottunk a 8-ra, és most már csak 7.. HA!.. nem téved az orvos. Én már nem bízom egyikben sem. A szívbillentyűmről most nem esett szó.. Szerintem már nem akarta ugyanazzal a monológgal koptatni a száját megjegyzem: jobb is.

Haza értem. Alig tudok nyelni nem tudom miért, de nem kellemes érzés. De, legalább már lázam nincsen. Juhé!

Bár meggyógyulnék már, és elmehetnék az én szívemmel sétálni. *-* Már annyira hiányzik :( De tegnap olyan aranyos volt , hogy meglátogatott :$ és nagyon jól esett.  Köszönöm Szívem. ♥ Egyébként.. így utólag itt is köszönöm a kiscicát amit kaptam tőled. :$ ♥


(Ez nem az én cicám, de én még nem tudtam lekapni, mert folyton szaladgál :| :D )